Ilyen mediációs irodát szerettem volna!
Amikor elképzeltem, hogy saját mediációs irodát nyitok, csak azt tudtam, hogy olyat szeretnék, ahonnan az emberek megnyugodva indulnak tovább, optimistán tekintve a jövőbe. Ahol jó kezekben érzik az ügyüket, ahol érzik, hogy valódi odafigyelést kapnak.
Nagyon sokat számít persze a szakértelem, mert anélkül nem lehet sikeresen megoldani a problémákat. De kevés az, ha az ember ismeri a jogi hátteret és profin alkalmazza a kommunikációs technikákat. Emberekkel csak elhivatottan lehet foglalkozni. Úgy, hogy valóban érdekel az, aki megkeres. Átérzem a gondjait, látom a céljait. Ha egy párról van szó akkor persze mindkettejükét. Nem egyszerűen csak tájékoztatni őket a jogi lehetőségekről és felismerni a konfliktus mögött levő okokat, terelni őket hűvösen a megegyezés felé. Hanem valódi érdeklődéssel kérdezni, olyan hangulatot teremteni, ahol olyasmikre is rájönnek, amire egyébként nem gondoltak. Ezért foglalkozom pszichológiával is: azt tapasztaltam, hogy a különböző módszerekkel hihetetlen nagy változásokat lehet elérni. Egy válás vagy egy párkapcsolati válság mindig önismereti út. Szinte új életet kezd az ember ilyenkor. Az lenne a jó, ha ez az új élet nem a régi sémák újabb verziója lenne, hanem egy felismerésektől gazdagabb élet. Ahol az ember közelebb kerül ahhoz, amit valójában szeretne, amilyen ő valójában: elvárások és kényszerek nélkül. Szerintem a mediátornak ebben nagyon fontos szerepe van.
Ahogy sokan ódzkodnak a jogászhoz fordulástól, mondván az majd csűri-csavarja a jogi kifejezéseket és csak azt nézi mennyit fizetek, éppen így ódzkodnak sokan a pszichológustól is. Mert az kielemez, vájkál bennem és egyébként meg nem vagyok dilis. Az a szerencse, hogy a mediátorokkal szemben még nem alakultak ki ilyen előítéletek:-)
A válni akarók, vagy akik a kapcsolatukon javítanának, szívesebben fordulnak jogász és pszichológus helyett mediátorhoz. És ha hozzá fordultak, akkor legtöbbször nem mennek még más szakemberekhez is. Szerintem ezért fontos, hogy azt a bizalmat, amit az engem megkeresőktől kapok, a lehető legteljesebben használjam fel és a lehető legtöbbet segítsek. Ne csak az adott vita gyors megoldása legyen szem előtt, hanem ha szükség van rá, akkor átadjam akár a jogi ismereteket, akár azokat az ismereteket, amik segítenek a válás, mint veszteség feldolgozásában, vagy a párkapcsolat jó működtetése érdekében hasznosak. Egyszóval hogy ne csak szűk értelemben vett mediátor legyek, hanem segítő, támogató is azoknak az embereknek, akik megkerestek a bizalmukkal.
Nagyon örültem, amikor ezt a szemléletet a mediátor-képzésen is hangsúlyozta tanárom, aki a klasszikus módszertől eltérve kidolgozta az érzelmeket is figyelembe vevő mediációt. Ez ugyanis több annál, mint egyszerű közvetítői munka: "szép" mai szóval mondva egyben életviteli tanácsadás is. A kapcsolatok megszakadása vagy rossz működése sokszor a kommunikáción múlik, de még többször a benne élők saját, egyéni problémáin alapul. Nem lehet hosszú távú megoldást találni mégoly sikeres mediációval sem, ha az egyéni problémák rejtve maradnak. Ezért aztán mindenképpen többet szeretnék adni az engem megkeresőknek, mint szimpla jogi tanácsadást, vagy a megállapodás folyamatának profi levezetését.
Sokat gondolkodtam rajta, hogy ha én mediátorhoz fordulnék mi lenne a fő szempontom? És azt hiszem a bizalom. Akire a voksomat adom, az nemcsak "ügyintéző" lesz, de kezébe helyezem az életem egy részét, beavatom a céljaimba, a múltamba, az érzéseimbe. Egy válás vagy egy párkapcsolati probléma nem egy szimpla megbízás, ahol majd valaki intézkedik, mint egy ingatlanvásárlásnál. Én magam nem szívesen fordulnék hűvös, a válásomat futószalag-ügynek tekintő mediátor-céghez, legyen bár a mediátornak sok diplomája és szakmai sikere. Persze olyasvalakihez sem, aki nem hozzáértő, bizalmaskodik és olyasmibe is belefolyik, amibe én nem szeretném.
Amikor a saját irodámon gondolkodtam, ezek jártak a fejemben. Azt hiszem sikerült megtalálnom az összhangot a megfelelő szakmai háttér és a támogató, empatikus segítségnyújtás között.
