Dr. Barna Andrea

Hírek

Kedves látogatók! Az elmúlt hosszabb időszakban a feltöltődésre helyeztem a hangsúlyt, átmenetileg nem vállaltam megbízásokat, képzéseken vettem részt. Azt gondolom, hogy segítőként különösen fontos rendszeresen "szünetet tartani", belülről is építkezni, töltődni ahhoz, hogy minden megkeresésnél teljes szívvel forduljak ügyfeleimhez, a rutin kizárólag a szakmai tudás mélységében jelentkezzen. Nyolc év telt el Mediációs Irodám indulása óta, most tehát rekreációs szabadságom után hamarosan megújult honlap-tartalommal és aktívabb közösségi média jelenléttel jelentkezem majd, hogy az érdeklődők minél több hasznos információhoz juthassanak nálam a mediáció témakörében. Kérdéseiket, témajavaslataikat az info@drbarnaandrea.hu emailcímen várom!


2020. márciusától term.gy. és eü. alapképzésen vettem részt, amelyet sikeres vizsgák követtek. A gyakorlati oklevél megszerzésével a módszerrel kapcsolatos tanulmányaim megkezdése után hat évvel, 2021 nyarán, hivatalosan is kineziológus végzettséget szerzek. A képzés szemléletformáló: a közös megegyezések létrehozását lelki oldalról segíti; előmozdítja az emberi működés és viszonyok még jobb elméleti ismeretét. Emellett 2020. ősze óta a Károli Gáspár Református Egyetem BA pszichológus-hallgatója vagyok, szintén abból a célból, hogy még több ismerettel, hatékonyan segíthessem a hozzám fordulókat. Az elmúlt egy évben továbbá négy mediációs továbbképzésen és konferencián vettem részt.


2018. szeptemberében az International Center or Nonviolent Communication által szervezett Erőszakmentes kommunikáció tréningen vettem részt. Köszönöm a kapott tudást, szemléletet Rambala Éva trénernek!


Öt év gyakorlati munka után, 2018. márciusában - két további továbbképzés teljesítésével - a következő öt évre vonatkozóan is nyilvántartott mediátor lettem, így friss elméleti és hosszú évek gyakorlati tapasztalatával várom tisztelt ügyfeleimet továbbra is.


Kedves ügyfeleim és honlap-látogatók, elfoglaltságom esetén időpontegyeztetés (és visszahívás kérése) sms-ben a 70-9423236 telefonszámon lehetséges.


Tájékoztatom Önöket, hogy aktuális (őszi/téli/tavaszi/nyári) szabadságom, valamint továbbképzések ideje alatt a válaszadási idő hosszabb lehet, emiatt megértésüket és türelmüket előre is köszönöm!


Tisztelt érdeklődők: 2016. április 28. - május 1. között kineziológiai továbbképzésen veszek részt, ezért ebben az időszakban hívást nem tudok fogadni, sms-ben azonban ezidő alatt is elérhető leszek.


Tájékoztatom kedves ügyfeleimet és az érdeklődőket, hogy a Mediációs Iroda 2015. június 1-jétől könnyebben megközelíthető helyre költözött. Az új cím: XIV. kerület, Várna utca 12-14.

Az új irodahelyiségben továbbra is várom mindazokat, akik szeretnék válásukat közös nevezőre jutva, megnyugtató módon megegyezve lebonyolítani, vagy kapcsolatukat rendbe hozni.


Új írásom a blogban a párterápia létjogosultságáról szól: érdemes "kibírhatóvá" tenni a kapcsolatot? Vagy inkább lépjünk? (2015. március 25.)


2014. március 15-én hatályba lépett az új polgári törvénykönyv, amely a válásokra vonatkozóan is hozott jogi változásokat: áttekintés a blogban.


Örömmel tájékoztatom kedves ügyfeleimet, hogy néhány hete, 2013. december 8-án átvehettem az egy éves NLP-NLPt gyakorlati kommunikációs tanfolyam elvégzését igazoló oklevelemet. Remélem, hogy ezzel az újabb képesítéssel és szélesebb körű tudással még hatékonyabban segíthetem a hozzám fordulókat kapcsolatuk javításában, vagy békés lezárásában.


2013. decemberében a legolvasottabb blogbejegyzés: "Másképp gondolkodnak a férfiak és másképp a nők" a férfi-női gondolkodás különbségeiről...


Az Iroda 2013. október 1-jétől a XIII. kerület Petneházy utcában működik. Szeretettel várom ügyfeleimet az új honlap mellett új irodámban is!

Kapcsolat

Hívjon: 70-942-32-36

Írjon: info@drbarnaandrea.hu
Keressen a facebook-on:
Dr. Barna Andrea Mediációs Iroda

Legfrissebb bejegyzés

A párkapcsolat és a szülők

A jól működő párkapcsolat két önálló, felnőtt ember szövetsége. Ahogy mondani szokták: akkor jó, ha "H" betőt formáz, nem két egymásra támaszkodó szárból álló "A" betűt. Hogyan kapcsolódik ez a szülők...

A párkapcsolat és a szülők

A jól működő párkapcsolat két önálló, felnőtt ember szövetsége. Ahogy mondani szokták: akkor jó, ha "H" betőt formáz, nem két egymásra támaszkodó szárból álló "A" betűt. Hogyan kapcsolódik ez a szülők kérdéséhez?

Kapcsolatok hálójában élünk, így a párkapcsolatunk is más kapcsolatokkal összefüggésben, azok körében létezik. Ebből a szempontból kapcsolataink közül a legmeghatározóbb - felnőtt korunkban is - a szüleinkhez fűződő viszony. Természetes és fontos, ahogy a betűk példájával is jeleztem, hogy önálló, felnőtt emberek kellenek a jó párkapcsolathoz. Az azonban, hogy mennyire vagyunk "felnőttek" összefügg a szüleinkkel: ha megfelelő időben és módon önállósultunk, jóval nagyobb esélyünk van stabil, erős kötődésen alapuló, kiegyensúlyozott párkapcsolatot létrehozni és fenntartani.

Mit jelent ez az önállósulás? Mi köze lehet a szülőknek a mi párkapcsolatunkhoz? Tapasztalataim szerint nagyon sok. Az utóbbi hónapokban több példát is láttam arra, hogy mennyire fontos a szülőktől független, önálló felnőtt élet, mennyire rá tud nehezedni egy-egy kapcsolatra a szülőkkel való viszony, és a "fel nem nőttség" milyen párkapcsolati problémákhoz vezet. A témáról nemrég egy női lapban megjelent cikk és tapasztalataim alapján ebben a bejegyzésben szeretnék néhány gondolatot megosztani a témával kapcsolatban.

Az említett cikk a szülők és felnőtt gyerekeik kapcsolatáról szól, amiből én most a gyerekek (akik életkoruk szerint már felnőttek!) szempontjából emelek ki néhány szót. Mivel az engem megkereső, párkapcsolati problémával jelentkezők, válni szándékozók jellemzően kétgyerekes, negyven közeli párok, ezért nem térek ki arra, hogy a felnőtt gyerekek "elengedése", a "fészekből való kirepülés" milyen nehézségek megoldását várja a szülőktől, inkább arra helyezem a hangsúlyt, hogy milyen problémákat tud okozni a "felnőtt gyerekek" párkapcsolatában, ha ez nem történik meg.

Az említett cikk problémafelvetésében foglalt helyzetekkel gyakran találkozom: a pár egyik tagja sokszor éppen azzal a nehézséggel küzd, amit az alábbi példák jeleznek, mígnem végül a párkapcsolat szenvedi kárát a helyzet megoldatlanságának. Mik ezek a példák?

Egy két hónapos kisfiú édesanyja meséli: ők, mint "gonosz" fiatalok, nem akarták, hogy az újszülőtt elő fürdetését a nagymama vezényelje le és a szülés után hozzájuk költözzön hetekre. Úgy gondolták a férjével, hogy a nagymama jöhet bármikor, de az újszülött kisfiú gondozása elsősorban az ő feladatuk. Jól sikerült az első este, a fürdetést is ügyesen megoldották, de este 11-kor a nagymama manipulatív, szemrehányó telefonhívása következett. A nagymama ugyanis "csak erre az estére várt mióta a lánya megszületett", "csalódott benne", a lánya miatt lett "kivert kutya", mert a lánya "tönkretette élete legszebb napját".

Egy kétgyerekes anyuka hasonló helyzetben van pici gyerekeivel: "Félek találkozni anyámmal! Rászorulok a segítségére, hálás is vagyok, ha eljön, és lehetővé teszi, hogy kicsit pihenjek, csakhogy úgy viselkedik, mint egy főparancsnok, átrendezte a gyerekek szobáját, kitartóan hajtogatja hogy a férjem bunkó, senkiházi, jobbat érdemelnék. Anyám nem becsüli őt, régen a bizonyítványommal volt elégedetlen, aztán a pályaválasztásommal, most a férjemmel."

Tapasztaltam én is több hozzám forduló párnál, hogy a "fiatalok" életébe beleavatkozó, kérés nélkül (viszonzást várva) segítő szülők mellett a már felnőtt gyerekük gyerekké válik, párja pedig nem találja a helyét mellette. A napi többszöri hosszas telefonálások, a kisebb-nagyobb problémák egymással való megosztása és megoldása helyett külső "ellendrukkerek" beengedése lassan szétzilálhatják a kapcsolatot.

A fenti példákban a "felnőtt gyerek" látja a problémát és igyekszik párkapcsolatát megóvni, egyben tartani, a közös fészket kialakítani és fenntartani. De nagyon nehéz a dolguk. Szeretnének szüleikkel is jó viszonyt ápolni, aminek viszont néha nagy ára lehet: eltávolodás a párjuktól. Nagyon fontos ezt felismerni és kézbe venni a kapcsolatok "helyre rakását", megtenni az önállósághoz vezető lépéseket, még ha nehéz is. Hiszen ahhoz, hogy stabil párkapcsolat és erre épülve stabil család jöjjön létre az szükséges, hogy a pár kialakítsa azt a közös "MI" érzést, ami azt jelenti, hogy együtt oldjuk meg a nehézségeket, nem kifelé kapcsolódunk elsősorban.

Nagyon fontos, hogy önálló, felnőtt, felelősségteljes módon döntéseket hozzunk, határokat alakítsunk ki, amik mellett kiállunk. Nem jó, ha gyerekként sodródunk szüleink láthatatlan irányítása mellett. Önálló életű szülők híján, olyan szülőkkel, akik gyerekeiket igyekeznek "gyereksorban tartani" nem könnyű ez. De ha már látjuk a problémát - és ebben gyakran éppen a párunk segítség, aki kicsit külső szemmel esetleg jobban látja a folyamatokat - akkor a megoldás is megszületik.

Ne felejtsük azt sem, hogy a szülők (immár nagyszülők) esetleg maguk is először vannak ebben a helyzetben, velük együtt alakíthatjuk ki a megváltozott helyzetnek megfelelő kapcsolatokat. Ahogy a cikk írja Szvetelszky Zsuzsa szociálpszichológust idézve:"a felnőtt gyerek párválasztása, szülővé válása olyan hatást gyakorol a családi hálózatra, mint mikor átrendezi az univerzumot egy új kisbolygó."

Természetes, hogy átalakulnak a kapcsolatok, új kis egység jön létre, amelynek meg kell találnia az önálló helyét a rendszerben. Az új párral nem "még egy gyerek" (vagy az unokák születésével még két további valóban gyerek) kerül az eredeti szülők "alá", a gyereksorba. Új egység, független és mégis kapcsolódó egység jön létre ilyenkor, az immár felnőtt "volt gyerekek" párkapcsolata és később családja, aminek elhelyezésében ezeknek az felnőtt gyerekeknek is szerepük van, vagy kell hogy legyen. Így alakul ki olyan párkapcsolat és család, amely megfelelő módon beilleszkedve a nagycsalád rendszerébe mindenkinek megfelelő helyet és teret ad.

Ha valóban így van, valóban mindenki saját szerepét tölti be  - nagyszülő a nagyszülőét, szülő a felnőtt felelős szülőét, gyerekek pedig a gyerek/unoka szerepét - akkor elképzelhetetlenek az olyan feszültséget okozó helyzetek, mint amelyek a példákban szerepelnek. Nem jönnek létre olyan helyzetek, amelyek belső feszültséget jelentenek és magában az emberben okoznak problémát, és olyanok sem, amelyek a pár tagjai között keltenek feszültséget és vezetnek párkapcsolati konfliktushoz.

(Az említett cikk a Nők Lapja 2016/15. számában, V. Kulcsár Ildikó tollából jelent meg a Családi hálózatok sorozat részeként.)

e-mail icon Facebook icon