Másképp gondolkodnak a férfiak és másképp a nők?

A férfi és a nő két külön világ - szokták mondani. Az eltérő gondolkodásmód  - bár éppen ez vonz a másikban - a hétköznapokban sokszor konfliktusokhoz vezet. Azt gondolhatnánk, hogy a nevelés tesz minket különbözővé, a nevelés során vesszük fel azokat a szerepeket, amiket férfias és nőies szerepnek tart a kultúra, amiben élünk.

Van azonban biológiai alapja is a különbözőségünknek, ami arra predesztinál, hogy nőként úgy viselkedjünk, ahogy "a nők szoktak", férfiként pedig úgy, ahogy "a férfiak szoktak".

Mindannyian tapasztaljuk, hogy vannak tulajdonságok, amik a nők többségére igazak és a férfiakra ritkán jellemzőek, illetve fordítva. Persze ismerünk nőket, akiket "férfiasnak" tartunk és nőies férfiakat is, de ettől még alapjaiban igaz az, hogy a férfiak és a nők gondolkodása, világlátása különbözik. Ennek alapjait kutatva azt találták, hogy a nők és a férfiak agyának felépítése sokmindenben eltér, ami az evolúció során a nemek által betöltött feladatoknak megfelelően alakult ki és ma is igaz, amikor már szinte azonos feladatokban kell helytállnunk. Ahhoz, hogy a különbségekből fakadó konlfiktusokat elkerüljük, jó ha tudjuk, hogy hogyan gondolkodnak a férfiak és hogyan gondolkodnak a nők, függetlenül attól, hogy természetesen nem jó, ha leragadunk a sztereotípiáknál...

Az alapvető különbséget 2003-ban egy cambridge-i kutató úgy fogalmazta meg, hogy a női típusú agyra az empátia, a férfias agyműködésre a rendszerezésre törekvés jellemzi legerősebben. Ez már egészen kis gyermekkorban megfigyelhető. Saját tapasztalatom is, amit fiú-lány ikreim mellett szereztem, hogy az azonos körülmények és a gyakorlatilag azonos nevelés mellett milyen korán és milyen erőteljesen látszanak a későbbi férfi és női gondolkodás és viselkedés jelei. Hogy egy kislánynak már egészen korán milyen fontosak az emberi kapcsolatok, miközben a kisfiúkat jobban lekötik a tárgyak és azok működése. Hogy egy kislány mennyivel jobban hajlik az alkalmazkodásra, milyen igénye van a harmóniára, miközben a kisfiúk szeretnek nagyokat rohangálni, versengenek és alig-alig fejezik ki az érzelmeiket.

Sztereotípia? Talán az is, de tény, hogy felnőttként is ezt tapasztaljuk. A nők megértésre vágynak, és erre ott is vannak a barátnők. Egy férfi sosem témázgat olyan hosszasan az érzéseiről és a többeik viselkedéséről (lásd pletyka...), mint a barátnők egymás közt. A nők agyának a beszédért és hallásért felelős területén 11%-al több idegsejt található, mint a férfiakén. A kommunikációért felelős idegsejtek kialakulását a női hormonok is elősegítik. A női agy élénkebben, intenzívebben reagál a kapcsolati konfliktusokra, ilyenkor esik a szerotonin és dopamin szint, emelkedik a stresszhormon szintje, sokkal inkább, mint a férfiaknál. Ezért olvasunk mi nők szívesen női magazinokat és blogbejegyzéseket a férfi-női kapcsolatokról, és talán ezért kezdeményezik a párterápiát, a mediációt és a válást is inkább a nők.

A férfiaknak nehezükre esik az érzelmeikről beszélni, nem azért mert nincsenek érzelmeik. De a férfi önértékelésének alapja evolúciósan az a képessége, hogy megőrizze függetlenségét, miközben a nő attól nőies, ha mély, bizalmi kapcsolatot alakíthat ki és tarthat fenn. Nem nehéz belátni ennek a hátterét, ha belegondolunk őseink "vadászó-fészekörző" munkamegosztáson alapuló életmódjába. Tény az is, hogy a férfiak agyának cselekvésért és agresszióért felelős területe jóval nagyobb a nőkénél, miközben a hippotalamusz, az agynak az érzelmek keletkezéséért és érzelmi emlékezőképességéért felelős része a nőknél nagyobb jelentősen. Nem vagyunk egyformák. Szerencsére.

Mit tehetünk ebben a helyzetben, ahol alapvető szemléletbeli különbségek vannak köztünk, amik egymáshoz vonzanak és azután olyan nehéz megküzdeni velük? Ismerjük meg őket és legyünk tudatában annak, hogy mit miért teszünk és a másik mit miért tesz. Így megértve egymást könnyebben kezelhetők a konfliktusok. Persze erre a gondolatra is valószínűleg a nők lesznek fogékonyabbak...

Lássunk néhány gondolkodásbeli különbséget - részben Allan és Barbara Pease könyvéből kiindulva - amelyeknek alapvetően biológiai alapjai vannak, de amelyek sokszor konfliktust okoznak.

Problémamegoldás vagy probléma-elemzés?
A férfiak gondolkodása és cselekedetei a probléma-megoldást helyezik a középpontba. A felmerülő helyzeteket kihívásoknak érzékelik, amelyeket meg kell oldani, lehetőleg hatékonyan, világosan, célorientáltan. A nők ezzel szemben szeretik a problémákat hosszan elemezni, többször átbeszélni, a problémával kapcsolatos érzelmeiket kifejezni. Folyamatközpontúan gondolkodnak. Így tehát miközben a nő szeretné több oldalról átbeszélni a kérdést, sokszor anélkül, hogy megoldást keresne – hiszen csak érzéseit szeretné megfogalmazni – a férfi erre tanácsokat ad, gyors és azonnali megoldási lehetőségek felvázolásával zárja rövidre a beszélgetést. Amikor a nő empátiát vár, a férfi úgy érzékeli, hogy problémamegoldást várnak tőle, ráadásul a nő úgy tűnik soha nem tér végre a lényegre. A nőnek rosszul esik, hogy „nem hallgatják meg” és kioktatják, miközben a férfi úgy érzi, hogy azzal gondoskodik a nőről, hogy megoldja a problémáit.

A férfinak szüksége van arra, hogy igaza legyen. Ez ugyanis azt jelenti, hogy sikeresen megoldotta a problémát. Ő oldotta meg a problémát. Tehát mint férfi értékes és jó. Ma, amikor a nők ugyanazokban az iskolapadokban ülnek és a szomszéd íróasztalnál dolgoznak, igen nehéz „eljátszaniuk”, hogy a férfi mindent, vagy sokmindent jobban tud náluk. Az igazi férfiak ráadásul – mintegy kihívásként – szeretik is az okos nőket, ma már nem trendi azt mondani, hogy buta a feleségem, inkább azt, hogy okos és sikeres, ez ugyanis burkoltan azt jelenti, hogy a férfi még okosabb és sikeresebb, ha ilyen nője van. A konfliktusok azonban állandósulnak, mert a nő éppúgy kifejezi a véleményét és gyakran igaza is van, ami rombolja a férfi önbizalmát.

Beszélgessünk?
A férfiak az egész nap felhalmozódott stresszt alapvetően egyedül tudják feldolgozni: magányosan ülve és a „vadászat után” „a tűzbe bámulva”, azaz a tévé előtt, hallgatagon. Amikor a férfi hallgat és nem meséli el részletesen mi történt vele, akkor a nő gyakran úgy érzi, hogy már nem is szeretik. Mert a nők alapvetően a kommunikációval éreztetik szeretetüket, és a napi feszültséget beszélgetéssel, panaszkodással, a történtek elmesélésével vezetik le. Az ilyesfajta elmesélésre azonban tanácsokat kapnak, majd hosszas csendet. Miközben a férfiak ahelyett, hogy otthon végre pihenhetnének, úgy érzik továbbra is problémákat kell megoldaniuk és nincs nyugalmuk.

Érzések és érzelmek
Az érzelmek eltérő kifejezése szintén sok konfliktus forrása. A nők nyíltan és könnyebben beszélnek érzéseikről, félelmeikről, örömeikről. A férfiak ehhez képest néha érzéketlennek tűnnek. Otrombán viccelődnek olyasmin, ami a nők szerint „nem vicces”: tragikus vagy intim dolgokon. A férfiak az érzelmekkel járó helyzeteket sokszor vicceskedéssel ütik el, így leplezve maguk előtt is érzéseiket. A nők azonban megsértődnek ezen, pedig a humor enyhíti a fájdalmat és levezeti a feszültséget.

A nők gyakran érzelmi zsarolást alkalmaznak, anélkül, hogy tudatosan tudnának róla. Ha sírva nem is fakadnak, de megbántott arccal járkálnak, várva, hogy a férfi majd észreveszi hogy mit akarnak ezzel közölni. A férfiak azonban az egyenes közeléseket értik igazán: nem szívtelenség és a szeretethiány jele, hogy nem feltétlenül értenek a célzásokból, utalásokból, vagy ha igen, akkor dühösek lesznek magától a ténytől, hogy „miért nem lehetett ezt egyszerűen elmondani, ahelyett hogy napokig duzzognál?”.

Kapcsolatok
A férfiakat kevésbé érdeklik az emberi kapcsolatok. Barátaikkal is leginkább a közös cselekvés hozza össze őket, nem az, hogy kitárgyalják egymás kapcsolatait, érzéseit. Ezzel szemben a nők beszélgetéseinek célja a kapcsolat elmélyítése, egymás párkapcsolatának és egyéb kapcsolatainak kielemzése, részletes megbeszélése. A nőket minden részlet érdekli. A férfiak legjobb barátaik dolgairól is alig tudnak valamit.

A nők a kapcsolatban pontosan észlelik a részleteket: a hangulatokat, a hangsúlyt, az apró gesztusokat. És sokszor nagy jelentősséget tulajdonítanak neki. A férfiak a nagy egészre figyelnek és gyakran észre sem veszik az apróságokat. Egy férfinak nehezére esik hetente apró ajándékokkal meglepni a párját, inkább vesz neki karácsonykor egy értékes ajándékot. A nők azonban sokszor jobban értékelnék az apró, de rendszeres figyelmességeket.

A férfiak a párkapcsolatban is jobban ragaszkodnak függetlenségükhöz, de legalább annak látszatához. Miközben éppen úgy szükségük van a szeretere és a közelségre, mint a nőknek. A nők viszont szeretnék érezni, hogy a férfi elkötelezte magát mellettük, ettől érzik magukat biztonságban. Nagy konfliktusforrás, és a legtöbb vitát ez okozza a kapcsolatokban, hogy a nő biztonságérzet iránti vágya szemben áll a férfi szabadságvágyával...

Eltérő térérzékelés
A férfiak és a nők térérzékelése is más, aminek az agyunk eltérő felépítése az oka. A férfiak felnőttként is lelkesednek az összeszerelhető és szétszedhető dolgokért, mindenért ami működik. Távirányítós repülőt vesznek a kétéves gyereknek, miközben a nők a harminckettedik nagyszemű plüssmackóval térnek haza, mert „olyan aranyos volt, hogy nem lehetett otthagyni”. Ez az eltérő érdeklődés és térérzékelés vezet oda, hogy a férfiak könnyebben tájékozódnak térkép alapján, míg a nők szívesen kérnek útbaigazítást, hogy egy-egy jellegzetes épület, vagy utcasarok határozza meg hogy merre kell továbbmenni.

Eltérő külvilág-érzékelés
A férfiak és nők agyának felépítése abban is különbözik, hogy mennyi összeköttetés van az egyes agyterületek között, ami arra szolgál, hogy egyszerre több dologra is tudjunk figyelni. A férfiaknak eredetileg az összpontosítási képesség volt a túlélés legfőbb eszköze (például a vadászat során): egy dologra koncentrálni és nem elkalandozni. A nők ezalatt egyszerre sok gyerekre, a csoport többi tagjára és a saját tevékenységükre is oda kellett hogy figyeljenek: nem zárhatták ki a külvilágot, hogy teljesen belemerüljenek egy dologba. És ezzel függ össze az a tipikus konfliktus, hogy a férfi csak nézi a meccset és azt sem veszi észre, ha közben leég a ház, beteg a gyerek és a nő folyamatosan beszél hozzá.

És a sport...
Miért szeretik a férfiak annyira a sportot? Ha már a vadászat került szóba: a csapatsportok a labda „kergetésével” voltaképpen a – győzelemmel vagy vereséggel végződő – vadászatban való részvétel érzetét keltik a férfiakban. Akár eljárnak játszani – stratégiát alkotva, együttműködve a társakkal és harcolva az ellenséggel (vagyis ellenféllel) – akár csak nézik a meccset. A sport biztonságot ad a férfiaknak: szemben a sokszor monoton és képzeletszegény munkahellyel, ahol kiszámíthatatlanok az elvárások, a sportban egyértelmű szabályok vannak és győz a jobb. A sportban a férfiak sikerélményeket élhetnek át és használhatják fizikai erejüket, levezetve a feszültséget. És nem utolsó sorban egy csapathoz tartozhatnak. A nők ezzel szemben, mint tudjuk, a sport helyett inkább a barátnőkkel való beszélgetést részesítik előnyben, ahol ápolhatják kapcsolataikat.

Még egy kis érdekesség
A kutatások a túlzásokkal kapcsolatban azt találták, hogy míg a férfiak a tényeket és adatokat, addig a nők az érzelmeket túlozzák el. Egy férfi szívesen kiszinezi a beosztása fontosságát, a pozícióját, a kocsija teljesítményét, és azt, hogy milyen sikeres a nőknél, a nő ezzel szemben csalódottságát, örömét és más érzéseit színezi ki, és azt mondja egy ruháról: „imádom, annyira fantasztikus a színe, meghalok ha nem veszem meg” - így téve sokkal izgalmasabbá a beszélgetést és a kapcsolatokat.

És ami a legfontosabb: a konfliktuskezelés!
Ezek a különbségek a férfiak és a nők között gyakran vezetnek konfliktusokhoz. És azután a kialakult konfliktust is másképpen kezelik. A nők ugyanis szeretnék sokszor, újra és újra átbeszélni és kivesézni a problémát, amíg meg nem nyugszanak. Így vezetik le a feszültséget, mert a problémáról megfeledkezni nem tudnak: a nők agyában a jobb és bal agyfélteke között jóval több kapcsolat van, mint a férfiakéban, így egyszerre sokminden "jár a fejükben". Ezzel szemben a férfiak úgy tudnak megnyugodni, ha elfeledkeznek a problémáról. És ez meg is történik, amint valami mással kezdenek foglalkozni. Ígyhát a konfliktus sokszori átbeszélése helyett inkább elvonulnak saját kis sziklájukra és valami másra gondolnak. Amit a nők pedig érdektelenségként és szívtelenségként élnek meg...

Ennyi különbség mellett hogyan tudunk mégis együtt boldogulni? Konfliktusokat megoldani? Talán már az is segít, ha tudunk róla: máshogy gondolkodunk, férfiak és nők...