Dr. Barna Andrea

Hírek

Kedves látogatók! Az elmúlt hosszabb időszakban a feltöltődésre helyeztem a hangsúlyt, átmenetileg nem vállaltam megbízásokat, képzéseken vettem részt. Azt gondolom, hogy segítőként különösen fontos rendszeresen "szünetet tartani", belülről is építkezni, töltődni ahhoz, hogy minden megkeresésnél teljes szívvel forduljak ügyfeleimhez, a rutin kizárólag a szakmai tudás mélységében jelentkezzen. Nyolc év telt el Mediációs Irodám indulása óta, most tehát rekreációs szabadságom után hamarosan megújult honlap-tartalommal és aktívabb közösségi média jelenléttel jelentkezem majd, hogy az érdeklődők minél több hasznos információhoz juthassanak nálam a mediáció témakörében. Kérdéseiket, témajavaslataikat az info@drbarnaandrea.hu emailcímen várom!


2020. márciusától term.gy. és eü. alapképzésen vettem részt, amelyet sikeres vizsgák követtek. A gyakorlati oklevél megszerzésével a módszerrel kapcsolatos tanulmányaim megkezdése után hat évvel, 2021 nyarán, hivatalosan is kineziológus végzettséget szerzek. A képzés szemléletformáló: a közös megegyezések létrehozását lelki oldalról segíti; előmozdítja az emberi működés és viszonyok még jobb elméleti ismeretét. Emellett 2020. ősze óta a Károli Gáspár Református Egyetem BA pszichológus-hallgatója vagyok, szintén abból a célból, hogy még több ismerettel, hatékonyan segíthessem a hozzám fordulókat. Az elmúlt egy évben továbbá négy mediációs továbbképzésen és konferencián vettem részt.


2018. szeptemberében az International Center or Nonviolent Communication által szervezett Erőszakmentes kommunikáció tréningen vettem részt. Köszönöm a kapott tudást, szemléletet Rambala Éva trénernek!


Öt év gyakorlati munka után, 2018. márciusában - két további továbbképzés teljesítésével - a következő öt évre vonatkozóan is nyilvántartott mediátor lettem, így friss elméleti és hosszú évek gyakorlati tapasztalatával várom tisztelt ügyfeleimet továbbra is.


Kedves ügyfeleim és honlap-látogatók, elfoglaltságom esetén időpontegyeztetés (és visszahívás kérése) sms-ben a 70-9423236 telefonszámon lehetséges.


Tájékoztatom Önöket, hogy aktuális (őszi/téli/tavaszi/nyári) szabadságom, valamint továbbképzések ideje alatt a válaszadási idő hosszabb lehet, emiatt megértésüket és türelmüket előre is köszönöm!


Tisztelt érdeklődők: 2016. április 28. - május 1. között kineziológiai továbbképzésen veszek részt, ezért ebben az időszakban hívást nem tudok fogadni, sms-ben azonban ezidő alatt is elérhető leszek.


Tájékoztatom kedves ügyfeleimet és az érdeklődőket, hogy a Mediációs Iroda 2015. június 1-jétől könnyebben megközelíthető helyre költözött. Az új cím: XIV. kerület, Várna utca 12-14.

Az új irodahelyiségben továbbra is várom mindazokat, akik szeretnék válásukat közös nevezőre jutva, megnyugtató módon megegyezve lebonyolítani, vagy kapcsolatukat rendbe hozni.


Új írásom a blogban a párterápia létjogosultságáról szól: érdemes "kibírhatóvá" tenni a kapcsolatot? Vagy inkább lépjünk? (2015. március 25.)


2014. március 15-én hatályba lépett az új polgári törvénykönyv, amely a válásokra vonatkozóan is hozott jogi változásokat: áttekintés a blogban.


Örömmel tájékoztatom kedves ügyfeleimet, hogy néhány hete, 2013. december 8-án átvehettem az egy éves NLP-NLPt gyakorlati kommunikációs tanfolyam elvégzését igazoló oklevelemet. Remélem, hogy ezzel az újabb képesítéssel és szélesebb körű tudással még hatékonyabban segíthetem a hozzám fordulókat kapcsolatuk javításában, vagy békés lezárásában.


2013. decemberében a legolvasottabb blogbejegyzés: "Másképp gondolkodnak a férfiak és másképp a nők" a férfi-női gondolkodás különbségeiről...


Az Iroda 2013. október 1-jétől a XIII. kerület Petneházy utcában működik. Szeretettel várom ügyfeleimet az új honlap mellett új irodámban is!

Kapcsolat

Hívjon: 70-942-32-36

Írjon: info@drbarnaandrea.hu
Keressen a facebook-on:
Dr. Barna Andrea Mediációs Iroda

Legfrissebb bejegyzés

A párkapcsolat és a szülők

A jól működő párkapcsolat két önálló, felnőtt ember szövetsége. Ahogy mondani szokták: akkor jó, ha "H" betőt formáz, nem két egymásra támaszkodó szárból álló "A" betűt. Hogyan kapcsolódik ez a szülők...

Összecsiszolódás és alkalmazkodás - de mennyire?

A jó kapcsolathoz alkalmazkodás kell - ahogy mondani szokták. A kapcsolat kezdetén szívesen alkalmazkodunk, kedvében járunk a másiknak. Egy idő után aztán kezd terhessé válni az alkalmazkodás, de még ekkor is azt gondoljuk, hogy "össze kell csiszolódni". És valóban.

De vajon meddig kell elmenni az alkalmazkodásban, hol van a határa az önfeladásnak?

A kapcsolatokbeli viselkedésünk személyiségünkre jellemző és kora gyermekkori tapasztalatainktól erősen függ. Ezen alapul az is, hogy mennyit engedünk meg magunknak és a másiknak a kapcsolatban: a demokratikus hozzáállás jellemez, vagy engedelmeskedünk és hatalmaskodunk. A kérdés az, hogy mennyire kell megőriznünk saját személyiségünket és szabadságunkat. Ha semmilyen kompromisszumra nem vagyunk hajlandóak, akkor nagy eséllyel nem fogunk kapcsolatban élni. Ha viszont mindent feláldozunk magunkból és már kedvenc zenénk sincsen, akkor pedig nem érdemes velünk élni...

A nők sokszor jobban ragaszkodnak a kapcsolathoz - ennek evolúciós alapjai lehetnek - ezért gyakran a kapcsolat megtartása érdekében olyasmihez is jó képet vágnak, ami valójában nem elfogadható számukra. Sőt, megváltoztatják stílusukat, átalakul az ízlésük, mielőtt fodrászhoz mennének megkérdezik milyen frizurát szeretne a párjuk. Természetesen vannak olyan kapcsolatok, ahol éppen a férfi az, aki teljesen alárendelődik irányító típusú párja vélt vagy valós elvárásainak.

Ez az alkalmazkodás, ami eleinte őszinte örömből és szeretetből történt, egy idő után egyfajta beletörődéssé válik, amit már a rutin mozgat, nem a szerelem. Mindezt azért teszik, mert szeretetre vágynak. Azonban ha ez így sem elégül ki, és nem valósul meg a kölcsönös "adok-kapok", akkor probléma és konfliktus keletkezik. Az ilyen konfliktus kezdődik úgy, hogy "én mindent megtettem érted", miközben a másik nem is érti, hiszen ő nem kérte ezt. Az ilyen, idővel méllyé vált problémák ugyan a gyermekkorban gyökereznek, de felismerve őket lehet rajta változtatni! Sosem - vagy majdnem sosem - késő felismerni, hogy nem vállaltuk fel önmagunkat és nyílttá tenni, hogy mit szeretnénk. Persze minél több idő telt el így a kapcsolatban, annál nehezebb újraalakítani a párkapcsolat kereteit, de mindig adott rá a lehetőség.

Az önfeladás problémájához képest az ellenkező véglet, amikor valaki kifejezett elvárásokkal "érkezik" a kapcsolatba, neki semmi sem elég jó, pontos elképzelései vannak. Ennek hátterében szintén gyermekkori traumák rejlenek: az empátia hiánya és az önzés a kapcsolattól, a kötődéstől való öntudatlan félelmet jelzi. Az ilyen személyiségen a másik fél nem a szorongást és a kötődéstől való félelmet, a szeretetvágyat látja, hanem a mérhetetlen elvárás-tömeget, amit képtelenség teljesíteni. Itt is megoldás azonban a kommunikáció és az önismeret: felismerve és nyíltan kifejezve érzéseinket kialakulhat egy olyan párbeszéd, ahol nem kell kerülőutakon kifejezni, hogy szeretetre vágyunk.

A két ellenkező véglet - a túlzott alkalmazkodás és a túlzott elvárások - gyakran vonzzák egymást: sok kapcsolat alapul azon, hogy az "alkalmazkodó személyiségű" fél megtalálja párját az "elváró személyiségű" félben és fordítva. Gyanus, ha kapcsolataink sorra egy bizonyos forgatókönyvet követnek és "mindig nekem kellett mássá válnom, hogy együtt maradjunk" vagy "senki sem volt elég jó nekem és még mindig keresem azt, aki pont olyan, mint amit elképzeltem"...

Ez a két szélsőség persze sokszor nem jelenik meg ilyen nyíltan a kapcsolatban. De ha kevésbé nyíltan is, sokszor a konfliktusok hátterében ez áll: kétféle gyermeki szeretetvágy kétféle felnőtt-viselkedésbe rejtve. Mindkét fél gyermekkorában teljesületlen igényeit igyekszik kielégíteni a párkapcsolatban. Ennek folyománya az a helyzet is, amikor okosan megbeszélt demokratikus kereteket alakítanak ki, csak éppen a gyakorlatban azok nem működnek, mert olyan ponton érintik az egyik vagy a másik felet, amely gyermekkori sérüléstől sebes. Például megbeszélik, hogy mindketten eljárnak saját barátaikkal sörözni, filmet nézni, de amikor konkrétan elmegy a másik, akkor jön a rosszkedv, a szemrehányás, ami tönkreteszi a programot. Megjelenik az elhagyatástól való félelem, ami túlzott és nem felnőtt reakció. De éppen így az sem, ha a megbeszélteket kihasználva az egyik fél hetente hatszor jár el és tekintet nélkül a másikra ő "szabadságot akar", miközben azért mindig "visszarántja a kapcsolatot", kell neki a háttérben - valójában a kötődésben sérült gyermek beszél belőle.

Az önismeret a jó kapcsolat alapja. Ahogy szokták mondani, két féllábú boldogan kapaszkodik össze, mert így már járni tudnak, de óhatatlan, hogy az egyik kicsit gyorsabb vagy lassabb, hiszen különböző emberek - és ilyenkor jön a konfliktus, hogy "te tehetsz róla, hogy elestünk". Ha ismerjük önmagunkat, gyermekkori sérüléseinket, akkor tisztázhatjuk a másikkal, beszélhetünk közösen róla és akár még segíthet is feldolgozni azokat. Ehhez persze bizalom és kölcsönösség kell. De ezt a légkört megteremthetjük, ha mindketten akarjuk.

És sajnos van, amikor el kell fogadnunk azt, hogy a másik nem képes erre és a kapcsolatnak vége. De az sem mindegy, hogy hogyan történik...

e-mail icon Facebook icon