Ki legyen a mediátorunk?
Mediátort keresve számos honlapot találhatunk, amelyek színvonalasak és jónak tűnnek. Az a kérdés járt a fejemben, amikor a honlapokat böngésztem, hogy vajon én hogy választanék?
Én a szimpátia alapján döntenék.
És ez alatt az összbenyomást értem: milyen érzéseim voltak, amikor a honlapot megláttam, mi volt a benyomásom amikor a bemutatkozást elolvastam. És persze sokat számít a fotó is. Valaki már alapból bizalmat ébreszt, derüs és mosolygós, mások komornak tűnnek, megint mások - és ez fura, hiszen lehetőség van a legjobb oldalukat mutatni és mégis: - fáradtnak.
Érdekes módon nekem második helyen számítana csak a szakmai háttér, azazhogy az adott mediátor tanár, jogász, orvos vagy pszichológus-e eredetileg. Nyilván van egyfajta kép bennem is, milyen egy tanár, vagy milyen egy jogász. És van amelyik szakma valamiért szimpatikusabb. Logikusan persze azt gondolnánk, hogy nemcsak ez a kép, hanem maga a szakmai tudás is fontos: például jól jön egy pszichológus, ha egyéni problémák is vannak. Vagy egy jogász, aki ismeri a válás jogi hátterét.
Ebben azért van valami...
Olvastam olyat is mediációs honlapon, hogy a mediátor eredeti szakmája egyáltalán nem fontos, mert az valójában csak szűkíti a látókörét. Én ezzel nem értek egyet. Inkább más és más irányban tágabb a látóköre az egyes mediátoroknak. Szerintem a mediátorok sokfélesége éppen azért érdekes, mert - ahogy már többször idéztem - a mediátor-kabát minden mediátoron máshogy áll. Mert mindannyian mások vagyunk: óvónők, mérnökök vagy jogászok, akiket szerintem egyedivé tesz és más-más szemlélettel gazdagít tanárságuk, jogászságuk, vagy közgazdász mívoltuk.
Persze nemcsak a papírok számítanak, hiszen olyan sokminden érdekel egy embert: hobbiból is olyan sokmindennel foglalkozik, ami aztán a szemléletét is alakítja. Vagy ha mondjuk gyerekei vannak: szerintem azzal annyi gyakorlati tapasztalatot szerez konfliktuskezelésből, empátiából, és hozzá annyi önismeretre tesz szert, hogy az talán felér egy továbbképzéssel.
A mediátor - bár mint tudjuk csak kívülről segít és objektív - mégis bizalmon alapuló kapcsolatot alakít ki az ügyfelekkel. Legalábbis az általam alkalmazott érzelmi fókuszú mediációban feltétlenül. Ez a legfontosabb. Ezért gondolom úgy, hogy mediátort bizalmi alapon kell választani: azt, aki egyszerűen csak szimpatikus.
És az csak plussz jó, ha olyan szakmai ismeretekkel rendelkezik, ami éppen jól jön az adott ügyben: mondjuk jogász, ha válásról van szó. Nekem és az ügyfeleknek is biztonságot ad, hogy úgy tudok mediálni, hogy közben ismerem a jogi hátteret. És úgy tudok párkapcsolati konfliktusokban segíteni, hogy ismerek terápiás módszereket, a családállítást, az NLP-t...
A mediátorok egyébként egy külön világ: az eredeti szakmájuk csak színezi a képüket, de a mediátor az már bizony mediátor. Mediátor-szemlélettel, mediátor-szakmaisággal.
