Jogász és/vagy pszichológus?
A válás során mindkettőre szükség lehet.
Amikor 1995-ben elkezdtem a jogász szakot, nem nagyon örültem. Nem igazán tudtam mit keresek ott, sokkal jobban érdekelt például a pszichológia.
Aztán elvégeztem az első évet a győri kihelyezett tagozaton, idén 30 éve.
Megcsináltam a három jogtörténeti szigorlatot és közben újra megírtam a felvételiket magyarból és történelemből, hogy a budapesti képzési helyen folytathassam.
Az egyetemen elhivatott jogtudósokkal találkoztam, és izgalmas társadalomtudományi ismereteket hallgattam. Az ELTE jogi karára jártam éveken át, előadásokra, vizsgákra tartva, korán reggel vagy munka után, idegesen, unottan, büszkén vagy megkönnyebbülten,
És közben megszerettem hogy jogász vagyok.
Később a munkám során valódi jogászokkal, kodifikációs szakemberektől tanultam a szakmát a gyakorlatban.
A jogi tanulmányok és a jogi munka során rendszerszemléletet, lényeglátást, precizitást és az összefüggések gyors átlátását kaptam, amivel a ma is dolgozom.
Bár másfél évtized kliensekkel való munka után ma már elsősorban pszichológusnak tartom magam, a jogi hivatás ma is ott él bennem. És válási mediátorként nap mint nap használom is a szaktudásomat.
Mert a mediáció nem egyszerűen csak közvetítés, vagy kommunikációs segítség. Mély és szerteágazó szakmai háttérismeretek nélkül imbolygó csónak lenne a folyamat.
A jogot az ember alkotta az emberi viszonyok rendezésére, a pszichológia pedig magukat az emberi viszonyokat vizsgálja. A kettő nem is áll olyan távol egymástól, mint sokan gondolják 😎
Jogásznak lenni számomra szemlélet és értékrend🧑🎓
Pszichológusnak lenni pedig szerelem❤️
Mindkettő kell a mediátori munkában, ahogy az életben is.
